Nem mind arany, mi fénylik...
Dupla arc
Egy hete még utálta, és szidta nekem, mint a sz*rt. Ezen a héten már imádja, hozzám meg alig szól napi két szót. De persze én vágjak jó pofát az egészhez, mert ő nem szarkeverő. Vihogjak azon, hogy ő épp milyen okosan tudatta a testvérével, hogy utálja. És a többi. Mert -természetesen- a kétszínű én vagyok. Jó, oké. Asszem ennyi volt ez a barátság. Pedig másfél éve még ő volt a legjobb barátnőm.
(Keletkezett egyik szünetben, magányosan üldögélve az egyik teremben.)
101
Nem, nem a 101 kiskutyára gondolok. Hanem a 101. bejegyzésre, azaz erre
Ha röviden össze kellene foglalnom az eddigieket, egyszerűen csak azt mondanám, hogy nyávogás. Dehát magamról, az életemről, írok, és hát az ilyen. Persze tudom, hogy nagyon sok ember örülne annak, ha csak annyi problémája lenne, mint nekem, de ez számomra akkor is sok.
A jövőben: megpróbálok kevesebbet nyávogni. És szeretnék mindig, amikor írok egy idézetet és képet, vagy egy zenét hozni, ami az akkori érzéseimhez passzol. Ez mindig a második bejegyzés lesz, az aznapi dátummal.
FIGYELEM! A BLOG TOVÁBBRA IS NAPLÓ JELLEGŰ LESZ, AZAZ NEM GARANTÁLOM, HOGY MINDENKINEK TETSZENI FOG, AMIT ÍROK, ÉS NEM ÍGÉREM, HOGY NEM FOGOK NYÁVOGNI. AZ OLVASÓK ÉRZÉSEIÉRT FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALOK!!
02.27.
Bízzál, de nézd meg kiben!
Annyira, de annyira.....
Épp kezdtem elhinni, hogy SZ tényleg szeret, és tényleg szüksége van rám, és tényleg... de már semmiben sem vagyok biztos vele kapcsolatban.
Most kezdtem el megtudni, hogy mi történt vele az elmúlt hónapokban, persze mindent úgy kell belőle kihúzni, és még így is csak épphogy valamit mondd. Ennyit arról, hogy megbízik bennem, meg hogy mennyire szeret, meg hogy mennyire jó barátnője vagyok. Ésésés...nekem ő annyira fontos.Nem csak Barna miatt. Amikor vele vagyok, tényleg tudok nevetni, és tényleg boldog vagyok (főleg akkor, ha nincsenek ott vele a Barátnői, meg a Kurvája), és amikor megölelem, az annyira jó érzés.Olyan, mintha minden renbe jönne arra a pár pillanatra, míg öleljük egymást.És annyira nyugodt, és akkor el tudom felejteni Barnát, meg Szőkét, meg mindenkit, és...
Nem erőlködöm tovább.Nem mond semmit, én meg csak szenvedek miatta. Hagynám a picsába az egészet, de annyi szép pillanatunk volt már, és én hülye meg minden nap bízom abba a kib*szott, k*rva reményben., és annyira, de annyira szeretem!