Off, off, off. Semmi sem motivál, nem érdekel semmi. Elegem van, életkedvem nincs. Két hete majdnem minden nap dolgozatot írtam, és a jövő hét sem lesz jobb. A héten egy olyan nap volt, amikorra nem vol megbeszélve témazáró. Ma két dolgozat, tegnap egy nehéz témazáró, tegnap előtt dettó, hétfőn dettó. Igaz, hogy tavaly még csak "kis nyolcadikosok" voltunk, de a belsővizsga vizsgadrukkja kutya füle, meg farka volt ehhez képest, pedig akkor 4 nap alatt kellett megtanulnom 30 tételt. Igaz, akkor még napközben tanultam, most már csak éjszaka megy, mert teljes csend kell a tanuláshoz. Így adódik az a helyzet, hogy 2 hete olyan napi 4 órát alszok. Normál esetben, stressz nélkül is mosott kaki lennék, hát még így, hogy nincs óra, amikor valami miatt nem idegeskedek... Szerencsére olyanok a jegyeim, hogy ezek a dolgozatok már nem nagyon tudnak változtatni rajtuk, kivéve ha nagyon rosszul sikerülnek; de azért folyamatosan tanulnom kell, hiába nem változtat a jegyemen az egyes, azért mégis egyes, meg kettes, sőt még a hármas is kiborít. Viszont már képtelen vagyok tanulni, a kisujjamon jönnek ki az "iskola, tanulás, könyv, tankönyv, füzet" szavak, meg még sok minden más is. Naponta körülbelül százszor kell emlékeztetnem magam arra, hogy május vége van, és 2hét van vissza, de ez az utolsó 1 hónap húzósabb, mint az egész év összesen. 

Nem motivál az, hogy nyár van/lesz, hogy kevesebb mint egy hónap múlva megyek Görögbe a barátnőimmel, már Galiba sem izgat, persze szeretem még mindig, nagyon, tegnap ittam is vele- ő a Balatonparton alkoholt, én meg itthon kakaót, de az élmény az megvolt azért.

 valami ilyesmire lenne szükségem most, azt hiszem.

Csak én, meg a csend, és a nyugalom. És szabadság. 

Annyi pár mondatos elkezdett, privátolt bejegyzésem van az elmúlt egy hétből, hogy nagyon sok. Tény, hogy elég sok semmi történt velem. Lelkileg még mindig ugyan úgy vagyok, mint voltam, bár az osztályból egyre többet vagyok a srácokkal, és ez annyira jó:) (ennek is külön története van, persze) Lényeg ami lényeg, akkora ribanc vagyok, mint a Föld, huha...majdnem elhittem :D ..igen, tényleg vannak olyan emberek, akik azt hiszik, hogy attól lesz valaki kurva, hogy beszél pár fiúval. Hát, akkor már na, idegesítsük egy kicsit. Nem nagyon, épp csak annyira, amennyire nekem jól esik. Mondjuk a csajszika szerintem beteg, tuti nem normális, hogy valaki ilyen legyen.

Egyébként ma délután jöttem rá arra, hogy van igazság abban, hogy ha mi nyitunk az emberek felé, ők is nyitnak felénk. Újra van legjobb barátnőm, egyszerre kettő is- és Rita már sehol, őszintén szólva, nem is hiányzik már. "Visszakaptam" azt, aki az "elődje" volt. És mindez egy véletlen hétfői elszólásból ered. Hihetetlen, hogy amit akkor hibának véltem (nem is volt az olyan rég), mára életem egyik legjobb döntése lett. Lehet, hogy Galiba felé is nyitnom kellene? Vele is van egy-két érdekes sztori mondjuk, persze felőlem lehetne több, meg érdekesebb és személyesebb.

Amúgy nagyon elegem van, egész héten dolgozatok, üvöltés itthon, éjszaka tanulok, szinte alig alszok, tököm kivan. De happy van, meg boldogság. . . mint mindig.