Legszívesebben egész nap a szobámban ücsörögnék. Padlón vagyok... Legszívesebben egész nap sírnék, pedig nem szoktam. Fáj a fejem... Elfogytak a könnyeim... Étvágyam sincs. Hogy mi vidítana fel legalább egy kicsit? Talán Te... Ha itt lennél velem. Nem kérnék többet. Csak legyél egy kicsit velem... mint egy barát. Lopd vissza szemeimbe a fényt, a csillogást... az életet... Kérlek...
Mit is akartam írni? Fogalmam sincs. Elegem van a világból, és –csúnya dolog, tudom, de- : a barátaimból. Megint ez a „ne legyen senki, de legyen mindenki” érzés ural, és nem tudok belőle kimászni. Meg persze péntek van….alig láttam ma Barnát, nagyon hiányzik (mekkora újdonság….!) Múltpénteki papírdarab az éjjeliszekrényemen, úgy, hogy ha oldalra fordítom a fejem a párnámon fekve, pont szemmagasságban van. Jaigen, jaigen. Szőkét is láttam ma, megismerni is sikerült…..NEKEM SZÜKSÉGEM VAN EGY PASIRA!!!!
Miért fáj ha látom, vagy miért fáj ha nem? Miért van, hogy feledni nem tudom ma sem? Miért fáj, ha szavak nélkül, némán eltapos, hisz ez köztünk szinte már mindennapos. Miért érzem azt, hogy mégis jó lehet? Miért kell szeretnem, ha õ nem szeret?
Mindenesetre furcsa. A hét többi napján nem is gondolok rá, de ilyenkor.... aztán csak a hátát láttam, de aztán mindkétszer tudatosult bennem, hogy az Ő. Áhhbáhjajjujj. Holnap delet, de most azonnaaaal
Most majdnem leírtam, hogy 1 éve történt....Teljesen abba voltam, hogy az, ami ma volt, pont egy évvel ezelőtt is volt. Aztán, ahogy fellapoztam a naplómat, valahogy nem találtam a mai napra bejegyzést. Keresgéltem, és kiderült, hogy novemberben volt egy éve, az, ami ma is volt....(ez így nem értelmes, ugye?!)
Mondjuk ez a mélyen tisztelt napló....hát, nagyon szorgalmasan írtam...2011.1.20. után 2011.9.7. jön..ennyire rendben volt akkoriban minden velem?? Vagy, csak nem volt hangulatom leírni, mert annyira kivoltam? Nem tudom. De már mindegy is (?????????????????????????!!!!!!) Vagy nem?! Na ez most nekem nagyon 8. Asszem, a mai napra ennyi elég volt az életből (jah, hogy ez az élet? azt hittem, az kicsit kellemesebb...
). Jóéjt 
Olykor azt látom, hogy nem is szeretlek úgy, igazán-csak figyelni szeretlek a sötétben Téged, csak ez a szép, csak ez, az egészben....
Sokan nem azért szenvednek, mert nem tudnak felejteni; hanem azért, mert legbelül nem is akarnak.
(milyen igaz...vajon én legbelül el akarom engedni? Nem hiszem...)
https://www.youtube.com/watch?v=O15zYGzU6-c
Nem gondoltam volna, hogy egyszer kiborulok annyira, hogy ezt kirakom... Ez az a dal.., aminek a szövegében tényleg és teljesen magamra-és az érzéseimre találtam. Nem volt még szám, ami ennyire kimondta volna, hogy mit érzek...
Annyi helyen fáj, hogy már nem is tartom számon. Nem tudom, mi a bajom. Semmi más nincs,csak ami eddig volt. Hozzászoktam a fájdalomhoz. Fuckyeah!!