Mostakkor mimostvan?! Írni akarok, de nem tudom miről. Valószínűleg kurvalényeges
Szóóval semmisincs, de mindenvan.
Ribanc
Elegem van. Az egyik elveszi az egyik LBmet, a másik meg a másikat. De az egyik legalább nem szól hozzám. A másik az állandóan visít. Ma lekurváztam, meg se hallotta a saját hangjától. Bár, lehet, hogy az agya miatt nem fogta fel…Picit sötét, de hát gazdag szülők egyszem lánya…”Várj, felhívom anyát, megkérdezem mit akarok csinálni!!!”
A másikat szerencsére nem ismerem…bár az már ránézésre is….elvette tőlem SZ-t. Gyűlölöm.
Szeretnék szeretni, de nem megy. Már senkit nem tudok úgy, igazán. Csak Őket. Illetve nem. Már bennük is hibákat látok. Mindenkiben a hibákat látom. Magamban is, de magamat mindig is utáltam, szóval ez az érzés nem újdonság.--------------------------------------------------------------------------------------------------------------És még G is nyafog. Van egy srác...karácsonykor lesmárolta, azóta hülyíti. G meg kivan, de nem fogja fel, hogy a srác csak játszik vele. Mostis nyávog.Faszom kivan.
A másikat szerencsére nem ismerem…bár az már ránézésre is….elvette tőlem SZ-t. Gyűlölöm.
Szeretnék szeretni, de nem megy. Már senkit nem tudok úgy, igazán. Csak Őket. Illetve nem. Már bennük is hibákat látok. Mindenkiben a hibákat látom. Magamban is, de magamat mindig is utáltam, szóval ez az érzés nem újdonság.--------------------------------------------------------------------------------------------------------------És még G is nyafog. Van egy srác...karácsonykor lesmárolta, azóta hülyíti. G meg kivan, de nem fogja fel, hogy a srác csak játszik vele. Mostis nyávog.Faszom kivan.
Minden de semmi...
Annyi minden van.....de nem tudom leírni. Fogalmam sincs, hogy fogalmazzam meg a gondolataimat. Eddig mindig jöttek a szavak. Most nem.
SZ-el egyre rosszabb a helyzet. Megint túlságosan szeretem Barnát. Csütörtök van.->Láttam Szőkét.
Nyugodt(abb)
Belátom, az előző bejegyzésemben nagyon átjött az, hogy ki vagyok borulva. Most, hogy picit megnyugodtam(?!)..illetve hát, hogy volt egy picit nyugodtam pár percem, és már sírtam is(ki ugyan nem sírtam magam, dehát..........) látom, hogy eléggé.....-na, most ebből mit is akartam kihozni?
A lényeg az, hogy-bár az előbb eléggé durván fogalmaztam- tényleg ezt érzem. Sehol senki vagyok.Szürkekisegér. Színes oroszlán akarok lenni. Vagy ha nem is oroszlán, de színes. Mondjuk egy önálló akarattal rendelkező kutya. Pont, mint Ő:
Akarok...
..meghalni. Mert nekem ez az élet egyre kevésbé megy. Igazából már csak áll egy helyben, és rohad el. Tököm televan azzal, hogy nincs egy kibaszott ember, akinek –csúnyaleszek- csak én vagyok. Elegem van abból, hogy az anyámnak van heti 1perce rám, és akkor is csak szidni tud, meg üvölteni, meg azt elmondani, hogy mennyire haszontalan vagyok.(Mert nem nyalom a seggét azóta, hogy megszületett a nagyobbik öcsém-5éve). Utálom, hogy másfél éve csorgatom a nyálam meg a könnyeimet egy fiú után, és már mindenki (ő is) tud arról, hogy bele vagyok zúgva, és mindenki csak röhög rajtam, én meg csak állok és nem csinálok semmit. Mert belém nevelték, hogy ha egy fiú majd egyszer akar tőlem valamit, akkor majd ő kezdeményez, én csak várjam ki. Na igen.Majd ha egyszer akar. Majd ha egyszer sose. Mert nem hiszem, hogy valakinek is kellene egy dagadt (állítólag a génjeimben van...) szeretet- és figyelemhiányos (köszke, anya) .
Szóval ennyi volt. Dugja meg magát mindenki, én kivontam magam a forgalomból. Kíváncsi vagyok, kinek fogok hiányozni. (Tudom, hogy senkinek, de azért dena….)