Megint fent van SZ. Ráírjak-neírjak, mitcsináljak?! Olyan jó lenne vele beszélni, de szeretném tudni, hogy neki vagyok-e annyiira fontos, hogy észrevegye, hogy elérhető vagyok, és rámírjon. Nincs senkim rajta és Ritán kívül. Az elmúlt két napban egyikük sem keresett. Olyan rossz, hogy nem érzem, hogy szeretnek. Szükségem van arra az érzésre. És amikor valakitől ilyet várok, akkor kihez fordulok? Hát persze, hogy BarnaHercegem gondolatához. Ááááh. Ezt hívják a 22es csapdájának?

"A boldogság az, amikor sokat kapunk.A fájdalom az, amikor ez mind elveszik. Én nem akarok többé boldog lenni, mert az egyszer nagyon fog fájni."

Vége a boldogságnak Igazából már tegnap este óta, csak akkor nem tudtam ideülni. Szóval tegnap írtam egy üzenetet fb-n SZ-nek. Egész du. nem válaszolt, de este láttam, hogy bejelentkezett gépről, gondoltam majd most rámír, beszélgetünk egy jót. -mert az tegnap előtt se sikeredett. Ráírtam, köszönés megvolt.Megkérdeztem tőle, hogy mizu, erre már nem válaszolt.1óra múlva írtam neki, hogy megyek, szia, erre visszaírta, hogy bocsi, pankrációt nézek. Nem az a bajom, hogy pankrációt néz...-hanem hogy közbe a többi "barátnőjével" ráér beszélgetni, meg idézeteket meg sziveket írni neki.- De tegnap nem írtam neki. Gondoltam-ha tényleg olyan fontos vagyok neki, mint ahogy ő azt mondja- majd rámír ő. Hát nem írt. Ma, amikor informatikájuk volt, direkt felmentem, hogy talán majd most...Hát,most se lett belőle. Pedig fent volt. (Nagyon zárójelbe mondanám, hogy Barna is. Eszembe jutott, hogy írok neki, de aztán rájöttem, hogy nem éri meg.Csak méginkább lehúznám magam előtte.) Kiakadtam. Annyiszor mondja, hogy hiányzok neki, meg hogy szeret. Mégis mindig én írok neki, és a legtöbbször suliba is én keresem. Persze, igazából nekem van szükségem rá. Én ragaszkodok hozzá, pont úgy, ahogy a Hercegekhez is. SZ a legjobb barátnőm."Rita pótlék"nak is nevezhetném, mert Ritával megint egyre kevesebbet beszélünk (igaz, neki ottvan egy másik csaj, aki sokkal inkább illik hozzá).Pedig igazából SZ és Rita tűz és víz. Na jó, azért annyira nem, de egyformának sem mondhatók. Ritával rengeteget lelkizünk(pontosabban ő lelkizik velem), SZel meg (állandóan) nevetünk. Már mindketten hozzászoktak a BarnaHerceg-mániámhoz; egyikük sem beszél se rá, se le róla, viszont mindig(nem, nem biztos, hogy mindig) meghallgatnak, szép türelmesen. Persze sokkal többet tudnék egy nap alatt beszélni róla, mint amennyit a két lánynak 1,5év alatt összesen sikerült... Szóval ja. Itt vagyok-ragyogok. Illetve hát itt vagyok.Nem ragyogok.Nincs se jó kedvem, se ragyoghatnékom. Talán ez meg is érthető (????).

"Légy boldog azzal, amid van, miközben afelé törekszel, amire vágysz!" (Jim Rohn)

Nem gyakran írok ilyet, de boldog vagyok. Nem tudom mitől, és miért, se azt, hogy meddig.

Most épp belenyugodtam a helyzetembe, és teljesen nyugodt arccal és szívvel mosolygok. Ez tetszik. Jó érzés.Olyan nyugis.Megszokható.Élvezhető.Szerethető.Jobb, mint a szomorúság.  Csak egy picit félek, hogy vége lesz.  

" A zavarosság, a képtelenség nem halálos, ha az ember jókedvűen lát hozzá. Csak az unalom öl." (Federico Fellini)

"A jókedv olyan, mint egy villámlás, amely egy tündöklő pillanatra áttör a felhők sötét takaróján; a vidámság napfényt lop a lélekbe, és azt állandó, véget nem érő nyugalommal tölti meg." (Joseph Addison)

Vajon ma (is) van elég erőm?

Napok óta azzal tömöm a fejem, hogy nem kéne leszedni Barna egyik képét. Ma (is-tnap előtt, előtte is) felraktam a telefonomat a gépre, hogy leszedem, és rárakom a képet. Eddig nem tettem meg-elfelejtettem, vagy csak mire 'odaértem volna', addigra elment a kedvem ettől az egész képleszedési mizériától. Vagy csak sikerült magam lebeszélnem magam róla. Remélem ma is sikerülni fog.

Apropó: Szőkével álmodtam! (...és az Abszolút Elérhetetlennel ébredtem, miközben Barna adatlapját nézegettem)

Ahhj. Többet ma képtelen vagyok írni. Boldog vagyok. Elkapott az ötperc, és valamiért örülök a fejemnek. Ilyen is rég volt. Nembaj. Szeretem, mikor elkap ez az érzés.Teljesen kikapcsolok, és csak vihogok órákon keresztül. Utána meg röhögök magamon

Szép estét^^

Képtelen vagyok elengedni Barnát. Nem tudom kiverni a fejemből, bár néha gondolok mostanság Szőkére is. Ja, és ha ez nem lenne elég, találtam még egy srácot. Na, ő az Abszolút Elérhetetlen. Egyetlen közös ismerősünk BarnaHerceg(még jó, hogy őt annyira ismerem:/) Szóval az új évet (BUÉK mindenkinek) 3 full elérhetetlen és idegen sráccal kezdtem. Nagyon jól haladok L

Egyre gyengébb vagyok, kezdem megint azt érezni, hogy nekem ez a belezúgok egy ismeretlen srácba dolog mindig így lesz. A napokban beszélgettem erről a Tante-mmal(), ő is próbált nyugtatni, hogy gondoljak csak rá, ő is most találta meg a Nagy Ő-t. Az az igazság, hogy ez adott egy kis reményt, viszont el is keserített. Nem akarok 30 évet várni arra, hogy jöjjön valaki…

Csakhogy igaza van. 1-2 éve találta meg azt az embert, aki mellett (szerintem) igazán boldog tud lenni. Úgy gondolom, megilleti Őt (Őket) a boldogság. Sőt, egy Kiskirálylányt születésétől kezdve megilleti az a jog, hogy boldog legyen. Nem azt mondom, hogy eddig nem volt az. De most….Szörnyen örülök annak, hogy megtalálta a saját Hercegét…és annak, hogy (sokadszorra írom) boldog…annyira szeretem!

Szóval, az érzelmi kitörés után, folytassuk talán nálam. Megint beteg vagyok(haleluja!), holnap go doki. Annyira hiányzik már SZ! Majdnem minden nap beszélünk face-en, de az azért mégse ugyan az…sőt..semennyire nem adja vissza az érzést.

De nem nyafogok ma tovább. Majdcsak lesz valahogy az Életem…