Tudod, szerelem voltál nekem első látásra. Mikor rólad beszéltem,Ő óva intett. Azt mondta, hogy nehéz lenne, hogy lehetetlenség. Azt tanácsolta, hogy hagyjam, és tudod mit mondtam? Nem hagyok ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyszerre nehéz is. Ha rá hallgattam volna, a legfájdalmasbb dolgot hagytam volna ki. / Hallgass a szívedre. (saját helyzetemre egy kicsit átírtam.:$)

tanácsokat adok másoknak, hogyan fogadják el a szakítást, hogyan legyenek újra boldogok. a saját életemmel miért nem tudom ugyanezt tenni?

Csalódtam sok mindenkiben, és a legjobban én sérültem. Csak egy kérdés: mi értelme bízni az emberekben?

Csak,még Egyszer, egyetlenegyszer utoljára, gondolok rá .. (ha ezt napi 500x nem mondom el magamnak gondolatban...akkor egyszer sem:l)

18 hónap. Délelőtt írtam egy részletesebb bejegyzéstervet is a telómba (akkor nem tudtam gépezni), de most nem fogom megosztani. Legyen elég annyi, hogy offon vagyok. Nagyon. 18hónapja szeretem Barnát, és ez teljesen kikészíett már. Én magam is szeretném elfelejteni, de nem megy...K***ára szeretném, csak épp nem megy, ésésés....szereteeeeeem :(

Ja, amúgymeg: HBD, neki is...LLL

Nem bírom nézni. Nem, nem nem nem nem!! Nem megy!!!!!!!!!!! Próbáltam magam átvágni,hogy nem gondolok rá annyit, és stb(persze ez csak önbecsapás volt-ahogy a magyrtanárom mondaná). Ma délután jól éreztem magam. SZ-el voltam (na jó, meg azzal a csajjal, akiről vele kapcsolatban írtam), de annyira jó volt! És itt a történet vége. Annyira jó volt. Isten meg (akiben mellesleh nem hiszek), megérezte, hogy jó...volt.

Tudom, hogy az a lány (próbálok uralkodni magamon, és nem leírni azt, hogy valójában minek gondolom), aki megkapja, eléri és szereti, és Barna viszontszereti őt, nem szép. (nem, ez így nem igaz. de igaz, vagy.., fogalmam sincs.)Elég szép ahhoz, hogy szebb legyen, mint én(és lássuk be, ez nem nehéz), és elég szép ahhoz, hogy Ő gyönyörűnek lássa.

Nem bírom tovább nézni a szerelmüket. A képeket, amiket a csaj felrak. Mégsem bírom ki, hogy ne nézzem meg, mert nem tudnék élni nélkülük. És fogalmam sincs, hogy ez a nyomorult érzés miért van. Talán, mert beleillik az életembe. Egy nyomorult életben furcsa lenne egy normális és szép érzés.

Végem, de nagyon. Szeretnék odaállni elé, és meg akarom csókolni. Ott, az iskola közepén, 300ember előtt. Meg akarom ölelni, és azt akarom, hogy a karjaiban tartson.Aztán el akarom neki mondani az érzéseimet. Bocsánatot kérni azért, hogy azért, hogy azt érzek iránta, amit. Hogy aztán azt mondja, hogy semmi baj. És emelt fővel ki akarok bújni az öleléséből, azt mondani neki, hogy ne aggódjon, többé nem lesz ilyen. Látni akarom a szemében azt, hogy nem érti. Aztán elmenni valahova, keresni egy nagykést, és.............meghalni.

Érte. Mert kibaszott, kurva életebe, Ő sose lesz az enyém, és ezt már nem vagyok képes elviselni.

Naszóval, jaahj. Csütörtök óta nem csináltam semmit a tanuláson kívül. Ma vizsgáztunk 3 tárgyból, és nekem persze a legutolsó pillanatra kell hagynom a tanulást. De talán megérte. Kevesebbet agyaltam Barnán, és szerencsére ma sem gondoltam rá, már úgy annyira ami magamat illeti. Na jó, nem tudom, mit írtam. ...de azt se, hogy mit akartam leírni. Ma elég sokat fantáziáltam róla, legalábbis azt hiszem.Nagyon fáradt vagyok, a fél perccel ezelőtti gondolataimra sem emlékszem. Nemhogy arra, ami délután volt! Szóval arra azt hiszem mindenképp jó volt ez a pár nap, hogy kevesebbet gondoljak Barnára. Na jó, igazából fogalmam sincs, hogy mit írok most, szóval ezer bocsánat.